Az egyik legjobb barátnőm tavaly márciusban egy kissé szürke napon nagy hírrel hívott fel: a párja, akivel akkor már öt éve együtt voltak, eljegyezte őt. Soha nem felejtem el azt az örömöt, boldogságot és egyben már izgalmat, amit akkor éreztem. Petrával már gyerekkorunk óta ismerjük egymást, és ha nem is beszélünk minden nap, azért mindig tudjuk, mit csinál a másik, merre van és abban is mindketten biztosak vagyunk, hogy bármi történik, számíthatunk egymásra, tehát mikor hívott, tudtam, hogy nagy szerepem lesz az életében az elkövetkező hetekben, hónapokban, és úgy összességében az évben. Nem is volt másként: időről időre egyre többet beszéltünk az esküvőről, küldözgettük egymásnak az inspirációs képeket, a helyszíneket és a kisebb-nagyobb “csináld magad” projekteket, amiket találtunk. Ezek alapján körvonalazódott barátnőmben és vőlegényében, hogy pontosan mit is szeretnének és mi az, ami megvalósítható – vagy ellenkező esetben, nem valósítható meg.
A dátum kitűzése után tudtam, hogy mi a következő nagyobb feladatom: a lánybúcsú megszervezése. Egy pár évvel ezelőtt nővérem lánybúcsújának szervezésében is aktívan részt vettem, így nagyjából már tudtam, hogy mik lesznek azok a pontok, amiken végig kell mennem majd Petrával, hogy olyat szervezzek, amilyenre vágyik – és azt is tudtam, hogy minek kellene meglepetésnek maradnia. Petrát ismerve biztosra lehetett venni, hogy az átlagosnál kicsit extravagánsabb eseményről lesz szó. Petra szeret utazni, így talán nem is fért kétség hozzá, hogy nekünk is utaznunk kell majd. Szerencsére nem rettenetesen sok emberről volt szó, akiket meghívtunk volna a lánybúcsúra, így igazából még megszervezhetőnek is tűnt a dolog. Végül arra jutottunk, hogy Velencébe megyünk egy hétvégére az alkalomból. Petrának persze nem szóltunk, szerettük volna, ha meglepetés lesz a dolog és csak a reptér felé tudja majd meg, hogy merre is tartunk. Miután megbeszéltük a helyszínt és a szállást is elintéztem és minden nagyobb részlet már le volt fixálva, az apróbb dolgok következtek.
Ugyan külföldre mentünk, de úgy terveztem, hogy a kellékek nagy részét itthon fogom beszerezni, hogy ott már ne kelljen rohangálni, csak élvezni egymás társaságát és a Velence adta lehetőségeket. Az első és talán legfontosabb ilyen dolog (azaz kellék inkább) a saját pólónk megtervezése és megrendelése volt. Tudtátok például, hogy a póló lánybúcsúra való megtervezése nem is olyan egyszerű? Rendben, én valahogy sejtettem, de legutóbb nem én csináltattam őket, úgyhogy az ezzel járó bonyodalmak nem engem illettek. Bevallom, akkor tudtam meg, hogy milyen fontossága is van valójában, amikor a meghívott lányok közül többen is már a meghívást követően a pólókról és azok dizájnjáról kezdett el faggatni. Persze nem adtam magam könnyen és mindenkit megnyugtattam, hogy már tervezés alatt vannak – a valóságban viszont még el sem kezdtem őket. Szerencsére volt még idő az utazásig, de azért úgy éreztem, hogy nyomás alatt állok, így a lehető legtöbbet akartam kihozni a tervekből és az elkészült pólókból is. Az elképzeléseim között sok minden szerepelt, de a főbb motívumok ezek voltak: Petra neve, az esemény (tehát a lánybúcsú) megnevezése és dátuma, illetve valamilyen motívum, vagy esetleg logó, ami Petrához kapcsolódik. Eszembe jutott még az is, hogy szuper lenne, ha mindenkinek a saját neve is rajta lenne a pólón, és akkor egyszerre egyen, de egyedi is lenne az, viszont nem tudtam, hogy ezek egyszerre kivitelezhetőek-e mind. Az ötletelés után végül volt annyi időm az egyik szabad péntekemen, hogy elkezdjek kicsit jobban utána nézni, hogy hol és hogyan is tudom majd kivitelezni a terveimet. Mivel elképzelhetőnek tartottam, hogy amit elterveztem a fejemben, az szinte kivitelezhetetlen, ezért ahelyett, hogy pánikba estem volna, felhívtam a lolmarkt.hu ügyfélszolgálatát segítségért. Miután sikerült elmagyaráznom, hogy pontosan mire is gondoltam és milyen színekkel, éreztem, hogy a vonal túlsó oldalán a megoldásra törekednek és arra, hogy segítsenek megvalósítani elképzeléseimet – ez nagyon jó érzéssel töltött el és tudtam, hogy jó helyen járok. A legfőbb cél valami olyan alkotása volt, ami nemcsak, hogy maradandó lesz, de olyan póló is, amit akár később is szívesen veszünk majd fel és jó emlékekkel tölt majd el a viselése. Az igényesség és minőség mind szempontok voltak a választáskor és szerencsére egyikről sem kellett lemondanom.
Az egyeztetések után pár nappal már a kezemben is foghattam az általam megálmodott és a lolmarkt.hu által végül megtervezett és kivitelezett pólókat és már első ránézésre tudtam, hogy nem kell és nem is fogok csalódni a munkájukban. Prémium minőséggel csinálták meg, amit kértem tőlük, így kíváncsiságomat nem tudtam legyőzni, és gyorsan bele is bújtam az enyémbe, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nemcsak külsőre, de viselés során is rendben vannak-e a megrendelt leánybúcsús pólók – hiszen mégis csak egy egész napunkat fogjuk eltölteni benne! Bár ahogy írtam is, gondoltam, hogy nem fogok csalódni és valóban így is történt. Miközben a pólókat pásztáztam, azon gondolkodtam, hogy milyen jól jártam azzal, hogy a lolmarkt.hu-t kerestem meg, amikor kicsit kétségbeesetten kutattam a megfelelő póló után és eszembe jutott valami: mi lenne, ha lenne még egy egyen pólónk, amit a második nap tudunk viselni? Egyeztettem is a jobb kezemmel, Marcsival (aki Petra tesója) és arra jutottunk, hogy egy egyszerű dizájnnal szeretnénk megcsináltatni a második pólót is: tudjátok, a tipikus, de klasszikus menyasszony fehér pólóban és a lánybúcsús hölgyek pedig rózsaszínben. Mivel még volt egy bő hetünk, mikor kitaláltuk, hogy szeretnénk egy második kört is a pólókból, sikerült is megcsináltatunk őket – természetesen ott, ahol korábban is, mert a bizalom már megvolt, hiszen profi munkát csináltak korábban is. Az egyetlen hátralévő dolog a listámon a pakolás volt, hogy útra készen, a pólókkal a bőröndömben tudjak neki indulni a lánybúcsús kiruccanásnak.
A lánybúcsú végül nagyon jól sült el, Petra nagyon örült, hogy nem itthon szerveztük meg a hétvégét, hanem elutaztunk valahova, így a kellemeset a hasznossal össze tudtuk kötni. A pólókkal pedig nagy sikert arattunk: mindenkinek nagyon tetszett az első (és fő) póló, amit csináltattunk, illetve a második, már kicsit visszafogottabb változat is. Szuper volt úgy végigmenni az utcákon, hogy egy egységet alkottunk, illetve a készített képeken is nagyon jól nézett ki csapatunk az egyen pólókban. Ha szeretnétek ti is egyen pólókat akár lánybúcsúra, akár nem, őket teljes szívemből ajánlom mindenkinek – csak nyerhettek velük!