Öt éve nyitottunk ki először április közepén, és azóta minden szezon ugyanazzal a hétvégével kezdődik.
A tópart felől jön a szél, a faházak ajtaja beszorult a télen, és a hűtőkből olyan szag jön, amit nem lehet leírni. Aki üdülőterületen dolgozott már, az tudja, hogy a nyitás nem a vendégekről szól, hanem arról a két hétről, amikor még senki nincs itt, és mindent egyszerre kell rendbe tenni.
Az első évben azt hittem, hogy a legnagyobb feladat a faházak belseje lesz. A második évben már tudtam, hogy a terület.
Nálunk nyolc faház áll egy hosszú, füves sávon, közte homokos ösvényekkel, és a hátsó kerítés mögött van egy elhanyagolt rész, amit senki nem szeret. Ott a gaz áprilisra derékig ér, és ha valaki egyszer nyáron kimegy oda a gyerekkel labdát keresni, azt a látványt megjegyzi.
A második szezon után leültünk hárman, akik a szomszédos telkeken ugyanezzel küzdöttünk, és megegyeztünk, hogy közösen veszünk gépet, és közösen tartjuk karban.
Ez a megállapodás áll a mai napig, csak épp a gép nem az, amivel elkezdtük.
Az elsőt hirtelen vettük, februárban, egy olcsó ajánlatra. Két szezont bírt ki. A harmadik tavasszal már nem indult be, és amikor bevittük, kiderült, hogy a hozzá való alkatrészre hetekig kellene várni. Áprilisban ez ugyanaz, mintha azt mondanák, hogy soha.
Az a tavasz maradt meg bennem a legjobban az öt évből. Két hétig kölcsöngéppel dolgoztunk, amit mindig vissza kellett vinni estére, és a hátsó részhez így egyszer sem jutottunk el. Júniusban aztán, amikor már vendégek voltak, kellett kimenni oda kaszálni, két faház között, reggel hétkor.
Azóta tudom, hogy egy üdülőterületen a gép nem eszköz, hanem határidő. Vagy megvan áprilisban, vagy egész nyáron azzal a mulasztással élsz együtt.
Akkor írtam be először egy kertigépes fórumon, hogy mit vegyünk. Nem gépet kértem, hanem szempontot. Az egyik hozzászóló, egy önkormányzati parkgondozó, három sorban válaszolt, és ez a három sor öt éve velem van.
Azt írta, hogy a közösen használt gépnél három dolgot nézzek. Milyen motor van benne, mennyi a garancia, és megvan-e hozzá az alkatrész itthon.
A negyedik szezon előtt e szerint kerestem, és így jutottam el a Péter Láncfűrész kínálatához. Ott a terméknevekben ott áll, milyen motor dolgozik a gépben, nem kell kitalálni. A BLUEBIRD TJ 53EM PRO 53 köbcentis, 2,7 lóerős, és japán Kawasaki TJ53 motor hajtja. Alatta a Bluebird TJ45EM PRO 45 köbcentis, 2 lóerős, Kawasaki TJ45E motorral.
A Péter Láncfűrész oldalán a garancia sem apró betűs. Az ECHO gépeknél oda van írva a termék mellé, hogy magánszemélynek öt év, vállalkozásnak kettő. Egy közösen használt gépnél ez nem marketing, hanem a különbség aközött, hogy áprilisban vágsz vagy telefonálgatsz.
Végül a Kawasaki motoros lett, és most megy a harmadik szezonja. Márciusban átnézzük, kicseréljük benne, amit kell, és április közepén nem kell hozzá szerencse.
Az átnézés nálunk hármunk közös délelőttje. Új gyertya, tiszta légszűrő, friss damil, és aki a szezonban a legtöbbet használta, az hozza a benzint. Ez a fél nap az egyetlen, amit közösen csinálunk a gép körül, és eddig egyszer sem maradt el.
Ma már tudom, hogy a megbízható fűkasza nem egy termékkategória, hanem egy döntés eredménye. Ugyanaz a gép megbízható annál, aki évente átnézeti, és megbízhatatlan annál, aki csak elteszi a fészerbe novemberben.
Ha most kellene beírnom egy fórumra ugyanezt a kérdést, én is három sort válaszolnék. Nézd meg a motort, nézd meg a garanciát, és nézd meg, hol van hozzá alkatrész. Ettől lesz megbízható fűkasza a gépből, nem a doboz oldalán lévő felirattól.
A nyitás miatt egyébként nem lettem nyugodtabb ember, mert a hűtőszag és a beszorult ajtók minden áprilisban visszajönnek. A hátsó kerítés mögötti rész viszont öt éve nem nőtt derékig, és a Péter Láncfűrész gépe óta nem az a rész az, amitől félek.