A párommal mindig is nagy vágyunk volt egyszer eljutni Velencébe. Nem a karneválra, arra a tömegre és tolongásra a fene se kíváncsi, minket elsősorban maga a város érdekelt. A paloták, a terek, a sétányok, a középületek, az Arzenál… Mind-mind olyasmi, amit mindenképpen látni akartunk, mielőtt feldobjuk a papucsot. Szerencsére találtunk egy soha vissza nem térő akciót egy utazási irodánál, valakik helyére ugorhattunk be, akik lemondták az útjukat. Csoportos kirándulás volt ugyan, jó hosszú buszúttal, de maximálisan megérte. Főleg így, késő ősszel, amikor már lecsengett a legfőbb turistaszezon. Ilyenkor nem tolonganak annyian, sokkal szellősebb az egész óváros, és a melegtől sem kell elpusztulni. Ráadásul az, hogy még az állandóan fennálló Canon tintapatron gondomra is sikerült egy jó tippet begyűjteni, külön öröm volt a számomra.
A buszút igen kalandos volt, főleg így, Szlovénián keresztül. Még sosem jártam Európa ezen részén, így különösen nagy élmény volt látni a hatalmas, hófödte hegyeket a távolban, vagy éppen elég közel. Mivel nem tudok síelni, és a családdal sose mentünk téli utazásra, mikor gyerek voltam, így nekem ez az élmény kimaradt, életemben nem jártam még magas hegyen. Fenséges látványt nyújtottak, egyszer majd talán ezt is kipróbáljuk. Visszatérve az utazásra: még jó, hogy hallgattam a kedvesem tanácsára és hoztam magammal a fedélzetre is jó meleg ruhát, mert a magasabb területeken biztosan majd’ megfagytam volna, olyan hideg volt. Hát, igen, ilyen egy szerető és előre gondolkodó társ. Maga a utazás pihenőkkel együtt igénybe vett vagy 9 órát, nem véletlenül indultunk el Budapestről hajnalok hajnalán, hogy legalább valamikor kora délután érkezhessünk. Ott viszont annyira kellemes volt a klíma a tengernek köszönhetően, hogy el is csomagolhattunk mindenféle aláöltözetet, elég volt a dzseki és az esernyő.
Velence városa valami egészen csodálatos és magával ragadó. Minden, amit megnéztünk belőle, csak azt a benyomásunkat erősítette, hogy ide még legalább kétszer vissza kell majd térnünk, hogy bepótoljuk mindazt amit ennek a kirándulásnak az alkalmával kihagytunk. A felét se néztük meg se a kinézett múzeumoknak, épületeknek, viszont így, hogy a csoporttal kellett haladni, nem sok szabadidőnk maradt az egyéb bóklászásra. Szóval megfogadtuk, hogy ha törik, ha szakad, pár éven belül biztos visszatérünk ide. Ráadásul így legalább elterelte az út a figyelmemet az otthoni gondomról, nevezetesen arról, hogy ha vissza is térünk, nem fogom tudni egyből folytatni a munkát, hanem még kitérőzhetek pluszban. A Canon tintapatron trükkös egy valami, mindig abban a percben fogy ki, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Ez egy ilyen keserű tapasztalat, lehet, hogy mással nem így van, de engem mindig a legrosszabbkor viccel meg. Mivel nincs állandó irodám, így ha valami adminisztrációs vagy prezentációs feladat van, akkor azt otthon szoktam elintézni, kinyomtatni.
Most is sajnos az utolsó pillanatra hagytam egy fontos teendőt, úgy voltam vele, hogy az utazás előtt egy nappal még kinyomom, és megvár, amíg hazaérünk. Na, ha péntek este kiderül, hogy a tinta kifogyott, tartalék Canon tintapatron pedig még véletlenül sincs otthon, és pár óra múlva indulunk a buszhoz Velencébe, akkor azért érzem, hogy egy kicsi ér elkezd pattogni a koponyámban. De már nem tudtam mit csinálni, nem kelhettem útra, mert már minden zárt, fáradt voltam, és pihenni sem ártott volna egy keveset. A párom megnyugtatott, azt mondta, hogy a munka megvár, ugyanúgy itt lesz, mikor hazaérünk, és igaza is volt. Valóban megvárt, csak éppen befejezetlenül. Azért amennyire tudtam, igyekeztem elvonatkoztatni ettől, de ahogy közeledett a kiruccanás vége, úgy kezdett el egyre inkább sötét fellegként tornyosulni felettem a tudat, hogy hazaérkezvén nem lesz időm pihenni, hanem másnap kelhetek útra, és mehetek el tintapatront venni.
Visszafelé a buszúton már nem bírtam tovább magamban tartani, és elkezdtem erről beszélni a párommal. Ő továbbra is próbált nyugalomra inteni, hogy majd biztosan lesz valahogy, de én továbbra is aggodalommal voltam tele, hogy már megint egy rakás pénzt el kell költenem egy drága patronra, plusz holtfáradtan kelhetek fel és utazhatok a legközelebbi üzletig, ahol ráadásul nem is garantált, hogy van, tehát még egy kis körutazás is simán benne van a pakliban. Valószínűleg meghallotta ezt az előttünk ülő pár is, mivel a férfi egy idő után hátra fordult, és megkérdezte, hogy miért nem online intézem az ilyesmit. Mondtam neki, hogy sajnos egy ilyen jellegű oldalt vagy webshopot sem ismerek, de ha tud esetleg ajánlani valakiket, akkor ne tartsa magában. Hála az égnek igen segítőkész volt az ipse, miközben kikereste nekem az a nyomtatós weboldalt, amire gondolt, elmesélte, hogy ő már egy ideje minden ezzel kapcsolatos beszerzését innen intézi, és nagyon elégedett. Nekem is ezt ajánlja, mert ingyenes a kiszállítás, és akár még papírt is tudok rendelni tőlük, nagyon jó áron.
Amint országhatáron belülre értünk, én már vettem is elő a telefonomat, hogy átnézzem ezt a legendás webshopot. Egészen megrökönyödtem, hogy mennyire pontos és alapos rendszer szerint működik, típusok és gyártók alapján vannak szortírozva a termékek, így a tévedés kizárva. Canon tintapatron is van természetesen igen nagy számban, az én nyomtatómhoz való is. Úgy voltam vele, hogy a fene se fogja megvárni, amíg hazaérünk, úgyhogy még ott, a buszon leadtam a megrendelésemet. Szombat reggel volt, szóval a külön utat így se úsztam meg, de így legalább hamarosan érkezik a cseredarab, amivel már biztos nem kerülök ilyen helyzetbe legközelebb. Azt is eldöntöttem, hogy innentől kezdve utazgasson a radai rosseb Canon tintapatron után vadászva, sokkal egyszerűbb, ha online megrendelem és kihozzák hozzám házhoz.
A megrendelésem körül természetesen semmi gond nem adódott, nagyon kellemesen, a megadott időn belül megkaptam a csomagomat. Lehet, hogy előbb is ideért volna, amilyen gyorsan feldolgozták, de a futárcégeknél sosem tudni, mi folyik a háttérben. Ettől függetlenül egy panaszszavam nem lehet, hiszen így már nem kergetett a tatár. Ezen felül ez volt az utolsó alkalom, hogy személyesen mentem be egy üzletbe és keresgéltem fél órát, mire megtaláltam, ami nekem kell. Ha ezután Canon tintapatron hiányában kezdek lenni, már pontosan tudom, hogy csak és kizárólag ehhez a szuper nyomtatós bolthoz fogok fordulni. Kényelmes, gyors, egyszerű, megbízható, mi más kellene még ahhoz, hogy egy üzlet jól és sikeresen működjön? Azóta már másoknak is ajánlottam, és hasonlóan jó visszajelzéseket kaptam, szóval mégiscsak tudhatnak valamit ennél a cégnél. Papírvásárlással sem fogom többé az időmet pazarolni, a Canon tintapatron mellé még simán elfér egy-két ív nyomtatópapír is. A futár elbírja, nekem pedig nem kerül plusz pénzbe a kiszállítása, legfeljebb nem fájdul meg a derekam, mire hazacipelem.