Autóval Velencében

Velence egy csoda, ami mindig újabb és újabb ámulatba ejti az odalátogatót. A legutolsó kis sikátorban és csatornaparton is átölel minket az évszázados történelem. Azon szoktam gondolkodni, miközben a macskaköveket koptatom, hogy vajon még kiknek a lába koptatta sok száz évvel ezelőtt ugyanazokat a köveket. Vajon rálépek-e éppen arra a kőre, melyre valamelyik híres, hírhedt velencei kurtizán?
Öt éve voltam először Velencében, még nászúton. Akkor megfogadtuk a férjemmel, hogy életünk végéig (vagy ameddig bírja térdünk a rengeteg kis lépcsős hidat) legalább 2-3 évente ellátogatunk ebbe a gyönyörű olasz városba.

Eddig kétszer sikerült ezt a fogadalmat betartani, mindkét alkalommal autóval utaztunk. Sokan választják a szervezett utakat az egyéni utazással szemben, de számomra a szervezett utak valahogy mindig is túl körülményesnek tűntek. Akár repülővel, akár busszal megy az ember, mindenképpen rengeteg emberhez, kötött menetrendhez kell alkalmazkodni, mindenhol órákat kell várni, és a legrosszabb, hogy mindeközben alig látunk valamit a minket körülvevő világból. Egy szó, mint száz, ha csak lehet, Európán belül én bizony autóval utazom!

Ehhez azonban az autónak ki kell bírnia azt a 760 km-t, ami Velencéig vezet a magyar, osztrák és olasz autópályákon, majd ugyanezt visszafelé.
Minden ilyen nagyobb utazás előtt átnézetjük az autószerelővel a kocsit, mivel hiába a legmegbízhatóbb öreg tragacs a világon, azért időről-időre ő is megfárad itt-ott.

Az előző alkalmakkor a Velencei Filmfesztivál és a Regatta idején utaztunk (mindkét program kora ősszel van), ezért idén úgy döntöttünk, hogy tavasszal nézzük meg Velencét. Az autót elvittük a szokásos átvizsgálásra, és szerencsére egy olajcserén kívül másra nem volt szükség, de az autószerelő azt javasolta, hogy (a szokatlan melegre tekintettel) ekkora útnak már ne induljunk el a kicsit kopott téli gumikkal, váltsunk gyorsan valamilyen akcióban nyári gumira. A meleg aszfalton a fékút megnőhet, amennyiben még téli gumi van az autón, és mivel végig autópályán megyünk, fontos, hogy szükség esetén gyorsan meg tudjunk állni.

Egy ilyen velencei kiruccanás önmagában is költséges mulatság, ezt tetézi még a nyári gumi, amit jó lenne olcsón beszerezni.
A férjem nekiállt keresgélni az interneten a nyári gumi akciókat, de kevéssé boldogul a webshopok világban, ellentétben velem (én már a parfümömet is csak online rendelem meg, amikor elfogy). Hamar találtam egy olyan oldalt nyári gumi akcióról, amin nagyon könnyen eligazodtunk mindketten. Férj tudta, hogy milyen nyári gumit keresünk, én pedig navigáltam az oldalon. Megtaláltuk a keresett méretet és márkát, majd nem akartunk hinni a szemünknek, hogy a 4 gumi szállítási költséggel együtt ilyen kedvező áron a miénk lehet. Nyári gumi akció a javából! Csodák csodájára már másnap hozta a futár a 4 gumit, amit utánvéttel fizettünk ki, így az utazás időpontja sem került veszélybe.

Harmadik velencei kirándulásunkra már az új, akciós nyári gumikkal az autónkon indultunk el. Az Alpokon átvezető autópálya annyira csodálatos a reggeli narancsos-rózsaszínes fényekkel, hogy ezt semmi pénzért nem adtam volna. Miért mentünk volna repülővel, busszal, vonattal, mikor megállhattunk napfelkeltekor egy pihenőben egy jegeskávéval a kezünkben, és élvezhettük a látványt?
Végül bizony a javunkra vált a gumicsere is. Velence környékén már így tavasszal is rettentően meleg volt, és az olaszok még mindig nagyon temperamentumos sofőrök. Már hazafelé jöttünk, amikor egy kisbusz hirtelen fékezett előttünk, és nekünk is gyorsan meg kellett állnunk. Bele sem merek gondolni, hogy a kopott téli gumival hol álltunk volna meg. (Valószínűleg a kisbusz csomagtartójában.)