Amikor fiatal koromban nyakamba vettem a világot és Velencében kezdtem dolgozni, egy szálloda gondnokaként, nem gondoltam, hogy itt is ragadok hosszú évekre. De hát az ember nem tehet róla, ha egyszer tetszik neki valahol és jól érzi magát, akkor ott kell maradnia és azt kell csinálnia, amit szeret. Csak így lehet boldogan élni.
A több csillagos szálloda és egyben vendéglő, ahol most már lassan húsz éve dolgozom, az egyik legismertebb és közkedveltebb a városban. Egy felújított épületben van a hotel, de a bejárati ajtó felett tátongó évszám bőszen hirdeti, hogy egy nagyon régi épületről van szó. Én néha nem is tudom felfogni, hogy hogyan is bírja még mindig ez az épület, ráadásul a cölöpök, a víz alatt szintén ugyanolyan idősek. Biztonságból, minden évben leküldünk egy búvárt, hogy ellenőrizze, hogy minden rendben van-e és csodás módon még soha nem találtak semmi kivetnivalót a cölöpök állapotában. Az egyetlen dolog, amit azért az utóbbi időben bőven emlegetnek, az nem más, mint hogy mennyi szemét úszik a víz alatt. Hát ez tényleg szomorú.
Na de visszatérek a munkámra. Gondnokként, az a feladatom, hogy minden a lehető legjobban működjön és semmilyen technikai fennakadás ne okozzon problémát a szálloda mindennapi tevékenységében. Ez aztán magába foglal mindent: ha eltörik egy tükör, hozzám jönnek; ha nyikorog egy ajtó, engem keresnek; ha kiégik egy villanykörte, csak nálam találnak megoldást rá. Szóval ilyen és ehhez fogható tipikus gondnoki feladatok.
Húsz éves karrierem alatt a legnagyobb problémát mégiscsak a víz okozta. Velencében a víz, mint probléma, milyen ironikus is a sors. Mivel a tengervíz, amin a város áll, nem alkalmas emberi fogyasztásra, így meg kell oldani a tiszta víz eljutását a városba, valamint, mivel a szennyvizet sem lehet visszaengedni a tenger vízébe, így azt is el kell vezetni onnan. Azt hiszem, hogy joggal mondhatom, hogy Velence a szivattyúk paradicsoma. Hihetetlenül hosszú távolságon kell megoldani a víz ki—és beáramlását a városba, és ez elég gyakran szokott problémát okozni.
Nem is olyan rég történt, hogy befuccsolt nálunk is néhány szivattyú és az emeleti szobákban a víz teljesen elveszette a nyomását. Úgy csordogáltak a csapok, mint ahogy csermelyből csöpög a víz több hetes szárazság után. Egyértelmű volt a probléma, hiszen ebben a városban ez senkinek sem ismeretlen. Inkább a megfelelő megoldást volt nehéz megtalálni. Még soha nem volt igazán erős szivattyúnk, a hosszú hajú nők néha panaszkodtak is, hogy mennyire nehezen tudják kimosni a sampont a hajukból, de ez azért még nem volt olyan rémes helyzet, hogy ne akarjanak hozzánk jönni a vendégek. Sőt, nagyon sokan szoktak vissza térni is!
Mindenesetre, úgy döntöttem, hogy most már, ha muszáj megoldani a helyzetet, akkor olyan megoldást keresek, ami tökéletesen teljesít és többé a hosszú hajú hölgyeknek sem lesz problémájuk. Nagy volt rajtam a nyomás, hogy minél hamarabb véget vessek a rémes állapotnak, de úgy gondoltam, hogy van annyira fontos a dolog, hogy komolyan átgondolom, kerülve a hiba legkisebb lehetőségét is.
Végül egy csodálatos terméket választottam, azóta is áldom az eszem, hogy ez mellett döntött: a Grundfos Scala2 tökéletesen kielégíti az igényeinket. Mind a három emeleten tökéletes nyomása van a víznek. Igaz, a sok vízvételi helynek köszönhetően többet is kellett vennem belőlük, de még is így is megérte. Az intelligens vezérlésnek köszönhetően, ami be van építve a Grundfos Scala2-be folyamatosan figyeli a kimenő víz nyomását, és ingadozás esetén közbelép és kompenzálja azt, tehát minden csapnál azonos nyomást biztosít. Na, ez az, amire igazán szükségünk van nekünk itt, ebben a városban. Azóta több, hasonló munkakörben lévő barátomnak is elmeséltem a szivattyúnk erősségét. Az ilyen belvárosi, nem túl óriási szállodáknak nincs szüksége drága, ipari szivattyúkra; két-három darab Grundfos Scala2 tökéletesen úrrá tud lenni a helyzeten, ahogy tette azt nálunk is.